A Policisztás Ovárium Szindróma (a továbbiakban PCO) az egész szervezetre kihatással lévő hormonális rendellenesség. A betegség a nevét a petefészkekben ultrahanggal jól látható kisebb-nagyobb ciszták alapján kapta.

Eredete nem tisztázott, sokan a hipotalamusz rendellenes Gn-RH (Gonadotropin – felszabadító hormon) termelésére vezetik vissza. Olykor öröklődni is szokott.

Bizonyosra vehetjük, hogy sok esetben összekeverik, ill. nem különítik el megfelelően a follikulus perzisztens szindrómától, hiszen az ultrahangos vizsgálat ott is gyakorta mutat ki kisebb-nagyobb cisztaszerű képződményt – A kettő elkülönítésének akkor is nagy jelentősége van, ha a kezelésükre használt gyógyszerek sokszor azonosak!

Főbb jellemzői:

• Fokozott szőrnövekedés,
• ritka havivérzés,
• kétoldali petefészek-megnagyobbodás,
• mérsékelt fokú elhízás.

A petefészkek megnagyobbodását a mirigyállományukban elhelyezkedő ciszták okozzák, melyek jelentős mennyiségben férfi hormonokat (androgéneket) termelnek. Ennek tudható be a férfias szőrzeteloszlás, valamint a férfihormon-túlműködéseket gyakorta kísérő bőrgyulladások (akné, szeborrea).

PCO esetén jellemzően a fogamzás nehezített, de a terhességek prognózisa jó. Gyakori a magas vérnyomás és a fokozott cukorbetegségre való hajlam is.

PCO-ról akkor beszélünk ultrahanglelet alapján, ha

• mindkét petefészek szimmetrikusan érintett,
• a petefészkekben legalább 8-10 db és 8-10 mm átmérőjű tömlők láthatók,
• a ciszták a petefészkek szélein (perifériásán) helyezkednek el.

A legjellemzőbb hormonális eltérés a fokozott androgéntermelés, ezen belül is főként az androsztendion hormon mutat túlműködést. A hipofízis hormonjai közül az FSH szintje alacsony, míg az LH folyamatosan magas. Magas LH értéket egészséges nőknél csak az ovuláció körüli időben mérhetünk.

A diagnózist a petefészkek laparoszkópos megtekintésével, illetve laparoszkópia segítségével vett petefészekszövet mikroszkópos vizsgálatával teszik egyértelművé. Mivel a ciklusok során ovuláció nincs, a follikulus perzisztenszhez hasonlóan gyakoribb a méhtestrák és az emlőrák, különösen a változókorban.

A kezelés módját aszerint választják meg, hogy mi a beteg kívánsága:

Amennyiben csak a hormonális egyensúlyt kívánják helyreállítani (menstruáció beszabályozása, szőrnövekedés gátlása stb.), ösztrogén-túlsúlyos és nagy antiandrogén hatású fogamzásgátlókat javasolhatnak az orvosok.

Gyermek utáni vágy esetén a hagyományos peteérést serkentő gyógyszerek elégségesek lehetnek.

Ha a kezelés eredménytelen, akkor szóba jöhet a hasi műtét is – Ennek a lényege a petefészkek nagyságának ék alakú kimetszésével történő rendezése, a ciszták eltávolítása. Sok esetben a műtét után spontán terhesség jón létre. Amennyiben ez mégsem következne be, a meddőség gyógyszeres kezelése műtét után már sikeresebb szokott lenni.
Utolsó lehetőségként a „lombikbébi-módszer” is bevethető.

Tekintettel a PCO távlati veszélyeire, a betegeket sikeres terhesség után sem szabad magukra hagyni. A méhtestrák és az emlőrák veszélye a helyesen megválasztott fogamzásgátló tabletták, a változókor kezdetétől pedig a megfelelő hormonpótló tabletták segítségével csökkenthető.